Albert Zsuzsanna
Belsőépítész, iparművész, blogger, szemlélődő
Ádám és Éva a nagyvárosban Üveg festmény
Örülök, hogy idetaláltál.
Ezek szerint te is keresgélsz valamit, és abban reménykedsz, hogy itt találsz olyasmit, ami közelebb visz a saját nehézségeid megoldásához.
Azért mondanék egy pár szót magamról.
Eredetileg belsőépítész és iparművész vagyok.
De rá kellett jöjjek arra, hogy a művészeti tehetség nem elég tehetség az élethez.
Érzékeltem, hogy el vagyok akadva; valahol, valamiért nem működött az életem, ezért elkezdtem keresgélni.
Lakás felújítás. Előtte – utána
Első körben, — a nyolcvanas években –, az akkoriban elérhető helyeken keresgéltem, pszichológus, pszichiáter. Kaptam is ajánlatot, amitől azonnal dobtam egy hátast, és a jól bevált “marketing fogással” a “majd még meggondolom”-mal ész nélkül pucoltam el a helyszínről. Úgy éreztem, hogy beteget csinálna belőlem az adott terápia.
Nem voltam beteg, de nem is akartam azzá válni.
Évekig tartó, heti 3-4 alkalom cél nélkül, folyamatosan a múlt fájdalmaiban túrva…
…tuti, nem jöttem volna ki belőle épen!
Én csak el voltam akadva. Voltak kérdéseim, amire a környezetemben nem kaptam válaszokat. Illetve, amiket kaptam, nem elégítettek ki.
Úgyhogy elkezdtem keresgélni, és így kerültem a spirituális pályára.
Időkapu Számítógépes grafika
Igazából azt láttam, hogy nagyon sokan, nagyon sokféle tréninget elvégeznek, — ahogy magam is, ennek ellenére sem működik az életük.
Aztán rá kellett jöjjek arra, hogy, amíg az ember a múltban él, akármilyen szinten, nem képes a jövőre koncentrálni, és előre haladni. A múlt bilincsbe verve fogva tart.
Ez jelentheti a múlt folyamatos újrajátszását, felhánytorgatását;
— de jelentheti a múlt sokkal rejtettebb jelenlétét is. Ez a jelenlét sokkal alattomosabb, mert az ember a múlt szemüvegén keresztül szemléli a jelent és a jövőt, nem pedig a jelenből… És mivel olyan rég óta teszi ezt, azt képzeli, hogy ez az igazság. Pedig nem az.
A lényeg, hogy azt tapasztaltam,
— hogy amíg a múlt kötelékei rajtunk vannak,
— amíg az átélt fájdalmakon, emlékeken keresztül szemléljük a világot,
— amíg ezek határozzák meg a jelen cselekedeteinket,
— amíg félelmet keltenek bennünk, addig bizony olyan, mintha behúzott kézifékkel akarnánk repeszteni…
Magánlakás lépcsőház
És ebben az ember verhetetlen. Mert az egyetlen olyan lény, aki a gondolkodásával, és képzelő erejével képes gúzsba kötni saját magát…
Nekem pedig igen jó a képzelő erőm…
Lovacska
Azt is látom, hogy nagyon sokat fejlődött a spirituális világ az elmúlt években, de még mindig nagyon sokaknak okoz problémát, hogy mit kezdjenek a régi fájó emlékeikkel. Hogyan tudnák végre letenni és a hátuk mögött hagyni egyszer és mindenkorra. Mert ez a csomag annyira nehéz és bénító!
Ennek egyik oka, hogy nincs igazán érzelmi kultúránk. Magam is úgy nőttem fel, hogy nem volt szabad érezni. Sem negatív érzéseket, sem pozitívakat. Így azután nem is tudtam kezelni az életemnek ezt a részét.
Azt képzelem, hogy ezzel nem vagyok egyedül.
Ehhez társultak még a magam által begyűjtött traumák, amiket szintén nem tudtam kezelni. Semmi extra, csak az élet… Kórház, történelem, családi kapcsolatok, szerelmi bánat, csalódások, munkahely… Igazán semmi eget rengető, csupa átlagos esemény, ami mással is megtörténik.
Mégis úgy éreztem magam sokszor, mintha mocsárral küzdenék, ami folyton el akar nyelni.
Üveg tolóajtó. Magálakás
Ebben a helyzetben több felé kellett hadakoznom:
1. Egyrészt a múlt fájó emlékeinek feldolgozására kerestem megoldást, amit magam is bármikor tudok alkalmazni, anélkül, hogy valakire, valamire várnom kellene. Hiszen a szakemberek nem nagykabát, hogy ha kedvem van felveszem, ha más kedvem van leteszem. A problémák, a traumák, a megbántások pedig nem nézik, hogy munkanap van-e vagy munkaszüneti. Esetleg éjjel két óra… Tehát, olyan megoldásokat akartam, amiknek a használata egyedül tőlem függ. Nem kell senkire várnom. Nem függ mástól, egyedül csak tőlem!
2. Meg akartam találni az egyensúlyt az idők között. Múlt – jelen – jövő. A múltunkra szükségünk van. Végtelen bölcsesség forrása, ha jól használjuk. De, ha egy közlekedő járműhöz hasonlítom az élet folyását, és a szemem nem az úton, előre nézve tartom, hanem hátra nézek… Érted, az hova visz! Abból csak a baj van.
Márpedig az életünk olyan, mint mikor egy autóban közlekedünk. Folyamatosan előre kell nézzünk, és időnként visszapillantani a tükörből.
Mégis, sokszor fordítva ülünk az autóban, és ami legnehezebb, FELISMERNI, hogy ezt tesszük.
— Mert bizony nagyon sokszor beleragadunk a múlt fájdalmaiba;
— Mert nem látjuk, hogy a múlt lencséjén keresztül szemléljük a dolgokat;
— Mert olyan jól esik az önsajnálat;
— Mert olyan félelmetes az ismeretlen…
Madarak. Üveg. Gravírozás. Különböző megvilágításban.
3. Másrészt a jelenben félelmet, stresszt okozó helyzetekre is kerestem megoldásokat. Képes legyek kezelni, ha valaki, bárki megbánt/ott.
4. Képes legyek úgy beszélni, kommunikálni, hogy a legkevésbé bántsak meg másokat, miközben nem adom fel magamat, az igényeimet, az akaratomat.
Ifjúsági, mobil bútor dohányzó asztallal. Fiatal Iparművészek Stúdiója. Kiállítás.
Szóval, pszichiáter helyett …
…először a Silva módszerrel ismerkedtem meg. Ezt követően azonnal elindítottam egy klubot, ami tíz éven keresztül heti rendszerességgel működött. Legtöbben harmincan voltunk.
Később energia gyógyászattal is megismerkedtem. Reiki, Univerzális energia, Prána nadi.
Kanapé Jövő bútorai kiállítás
A talpreflexológiával, gyógynövények használatával, és prána nadival kigyógyítottam magam egy jókora méhdaganatból.
Közben kommunikációt tanultam a Thomas Gordon módszerét.
Lassan átalakult a világnézetem is Dr. Joe Dispenza, Bruce Lipton PhD, Gregg Bradennek is köszönhetően.
Megismerkedtem az érzelmi kóddal Dr Bradley Nelsontól.
Használtam EFT-t.
Eric Berne tranzakció analízis, az emberi játszmák.
Jónéhány család állításon is részt vettem. Ez a módszer gyakorlatilag megmentette az életem.
Marisa Peer hipnoterápia.
Jim Kwik tanulástechnológia
Dr David Snyder (DACM) Kínai orvoslás, valamint NLP
Germán medicína vagyis biologika dr Ryke Geerd Hamer magyar hangján: dr Budai László Károly.
Nem. Nem végeztem ennyi mindent. Csak olvastam, rengeteg anyagot hallgattam. És amit csak lehetett kipróbáltam és amit tudtam elkezdtem használni.
Közben a tapasztalataimat, kalandjaimat összeraktam egy könyvbe:
Saját könyv: Ébreszd fel az álmaidat
Szóval, kerestem, kutattam, hogy hogyan, mit tudok kezdeni a múltammal, a fájdalmaimmal, az érzéseimmel, az eseményekkel?
Jó ha van segítség, ha végképp nem mennek a dolgok, de alapvetően az volt/van a célom, hogy ne érezzem kiszolgáltatva, és tehetetlennek magam egy helyzetben sem. Mindig legyenek eszközeim, amikhez nyúlhatok, ha épp szükségem van rá.
Ezeket szeretném átadni neked, amit összeguberáltam az évek alatt.
Vagyis nem vagyok pszichiáter, pszichológus; nem vagyok orvos, nem vagyok “szakember”, csak egy olyan valaki, aki folyamatosan figyel az életében. Megpróbált megérteni összefüggéseket, és kiutat, megoldásokat keresett.
És volt, amire talált.
Ha va kérdésed, és úgy gondolod, hogy meg tudom válaszolni, hát keress meg bátran!