A GONOSZ PESTISE

Azt hittem, hogy ilyen nem létezik.
De, igen!
Egy fickó ül egy faágon, és fűrészeli maga és a fa törzse között a faágat.
Igen ez egy képes vicc.
Azt hittem, hogy ez annyira idióta helyzet, hogy ilyen egyáltalán nem létezhet a valóságban.

Tévedtem.
Annyira, létezik, hogy azt látom, hogy az egész emberiség vezetői ezt a „sportot” űzik, miközben nyilvánvalóan azt képzelik, hogy az Univerzum törvényei rájuk nem vonatkoznak. Ők sohasem fognak lehuppanni a földre.

Mivel a Föld 6. korszaka felé haladunk, látnunk kellene végre, hogy együtt, együttműködve élhetünk csupán e gyönyörű bolygón, és talán az egész Univerzumban. És, ha ezt nem tesszük, akkor kezdhetjük előről az egészet, és ezzel súlyos évezredeket/évszázezredeket, vagy milliókat pazarolunk el, mert az iskolát KI KELL JÁRNI, nincs más út. És aki nem tanulja meg a leckéket, az újrázhat — ahogy a Földi oktatásban is szokás. Ha az egész emberiség, akkor az egész emberiség.

Ez a folyamat valamikor réges-régen kezdődött, amikor az emberiség egy csoportja úgy döntött pénzéhségből, kapzsiságból, hatalmi érdekből, hogy elvágja az emberiség gyökereit az őt tápláló környezettől. Vagyis a Földtől; az Univerzumtól. Mindent elvág, mindent megtorol, ami nem az ő önző érdekeit szolgálja. „Mert csak egyszer élünk. Utánam az özönvíz…”

Mi történik, ha egy fának, növénynek elvágják a gyökereit a talajban? Természetesen a sérüléstől függően előbb, vagy utóbb meghal. Az európai uralkodó osztály ezt az utat választotta, nem gondolva a saját felelősségére, és a hosszútávú következményekre. Csak a saját pillanatnyi anyagi érdekei és a félelemei vezérelték, és vezérlik a mai napig. Rettegnek az egyénektől, csoportoktól, rettegnek attól, hogy másnak is legyen vagyona, mert akkor szabadon élhet, rettegnek attól, hogy netán valakinek vannak saját gondolatai. Az a céljuk, hogy irányítsanak mindenkit, rákényszerítsenek mindenkit, hogy börtönben élje le az életét, rabszolgákként szolgálva őket, az uralkodó osztályt, akik ezért cserébe visszaélnek a lehetőségeikkel. Folyamatosan irtják az emberiséget, mert attól félnek, hogy a Föld túlnépesedik. Ez az egyik legnagyobb félelmük. Legalábbis ezt kommunikálják. Ezért úgy döntöttek, hogy kiirtják az emberiség egy részét. Hogy melyik része marad életben azt senki sem tudja. Ők úgy képzelik, hogy ők természetesen ebből kimaradhatnak; őket nem fogja érinteni, amit kifőztek, és feltálaltak. De, ha a Gini egyszer kiszabadul a palackból, háááát…

Erről szóltak a világháborúk is. Oké. Ott még megtehették, hogy a frontokon meg a táborokban lemészároltatták egymással az emberek millióit, és őket ez „nem érintette”. Igen, ezeken a helyeken még következmények nélkül gyilkolhatták, irthatták az embereket, és ők az elefántcsont tornyaikban távolról, elegánsan kimaradhattak az egész brutalitásból, azt képzelve, hogy nekik ehhez nincs közük, őket a „plebsz” nyűgje nem érinti. A plebsz egyébként is csak azért van, hogy nekik pénzt termeljen, más nem számít.

Ezeket az elveket a 21.században is gyakorolják, sőt minden eddiginél magasabb szintre emelték.
A pénzéhség, a profitéhség, a kegyetlenség, a gőg, az arrogancia, pszichopátia irányítja a Földi valóságot. És a gyilkolózás minden eddiginél rafináltabb, aljasabb, kegyetlenebb és embertelenebb.
Az előző világ-háborúkban, ha megsérült valaki, azt vitte haza, és vele maradt élete végéig. Lelki sérüléseket is vittek haza emberek, ahogy ma is nagyon sok ember lesz pl társadalmon kívüli, ahogy látjuk, a háborúk következményeként. DE legalább direkt módon nem befolyásolta az utódok életét, életminőségét. Nem nyúltak bele visszavonhatatlan módon az emberi faj genetikájába.

Ez a mai világháború, ez minden eddiginél gonoszabb és alattomosabb.

Igen, kaptunk szabad akaratot, és sokan fel is ismerték, hogy itt valami nagy gonoszság van a többségre borítva. Beleugratva, észrevétlenül belerántva, belesodorva a Föld egész „civilizált” és kevésbé tájékozott lakosságát.
És igen, már megint a pénz, a profit, a hatalomvágy, a félelem, hogy nem képesek irányítani a tömegeket. Ezért robotokká kell tenni őket, elhitetve, hogy ez milyen jó nekünk/nekik.
Mert rettegnek AZ EMBERTŐL. Hogy miért, azt nem tudom. Azt sem tartom kizártnak, hogy sem a kezdet, sem a megoldás nem a Földön ered. De ezt nem látom át, csak egy megérzés, egy gondolat.

Nem véletlen, hogy a „rák” az emberiség nagy problémája manapság. Ahogy a régiek mondták, „amint fent, úgy lent; amint belül úgy kívül.”
Ha megvizsgálunk egy egészséges lényt, pl egy embert, azt látjuk, hogy a sok milliárd sejtje, és a többi még apróbb lény összhangban egymást támogatva, éltetve működnek. Akár hosszú évtizedeken, évszázadokon, évezredeken keresztül. Nemcsak az emberről beszélek. Vannak igen hosszúéletű állatok, növényekről nem is beszélve. Amikor a testben valami diszharmónia támad, akkor a testrészek közösen, összefogva, egymást támogatva állítják helyre az egyensúlyt.

Igen, különböző létformákkal találkozhatunk magunk körül. Miért ne lehetne a Föld maga is egy egységes élőlény? Ha megvizsgáljuk, láthatjuk az analógiákat az emberhez hasonlítva. Mert a nyelv emlékszik a gyökerekre. És nem véletlen, hogy ugyanazt a szóhasználatot is alkalmazzuk.

Az emberiség a Föld nevű élőlény egy „szerve”, amely egy ideje elrákosodott. És itt is számos „szerv” működik együtt, hogy egészségben, életben tartsa a lényt.

Van az embereknek egy csoportja, akik igen rég óta kimerítik a rák kritériumait. Akik évezredek óta folyamatosan mérgezik a többséget, ahogy a rákos betegség folyamatosan mérgezi az emberi testet, (-vagy más lény testét), ha kialakul.

Minden idők leggonoszabb időszakát éljük most. Legalábbis az én ismereteim szerint. Bár a gonoszság, és barbárság végigkíséri az emberiség történetét. Ez a mostani minden korábbit felülmúl.

Nem csoda.
A Föld egy poláris hely. Vagyis minden önmaga ellentétével együtt működik ezen a bolygón. Az, hogy az Univerzum más zugaiban hogyan van, azt nem tudom. De nekem belefér, hogy másutt nem feltétlenül ugyanezek a szabályok.

2012-ben nagy hajcihő volt, hogy vége a világnak.
Igen, a régi világnak. És a Föld egy új korszakba forog. Mert balgaság azt képzelni, hogy a Földnek csak az általunk naponta használt ciklusai vannak.

Megszoktuk, hogy a Föld „állandó”, és most nem értjük, mi ez a sok változás. És ahogy a Föld energetikája változik, minden együtt változik vele.

A Gonosz érzi a vesztét. Ezért eszét vesztve erőlködik, hogy megóvja pozícióit. Mint a „Gyűrük urában”.  Megelevenedik az egész történet. Ahogy a „Mátrix” is életre kelt.

A Gonosz csapdája

Vannak köztünk nagyon bátor harcosok, akik 7/24-ben küzdenek a Gonosszal.
Fáradhatatlanul küzdenek mindazokért, akik erre rászorulnak. Kiállnak, hallatják a hangjukat, és teszik a dolgukat.
Küzdenek azért, hogy minden jó érzésű ember ébredjen, vegyék fel a harcot, és ők is cselekedjenek. A gyerekeinkért, a jövőnkért, egy emberi életért, a Földért. Hogy a Gonosz kénytelen legyen visszavonulni.
Küzdenek azokkal, akiket a Gonosz beszippantott. És mindegy, hogyan, milyen okból. Nyilván nem mindenki volt eredendően gonosztevő. Beszippantotta őket a helyzet, a szarkeverés, a kialakított káosz. Másrészt sokan meg lettek tévesztve, és mire felébredtek, már gonosztevőkké, gyilkosokká váltak, és most fogalmuk sincs, hogyan másszanak ki ebből a helyzetből. Hogyan számoljanak el a lelkiismeretükkel.

Magam is találkoztam ilyen emberrel. Valaha jóindulatú, kedves ember volt. Aztán a dolgok megváltoztak. Nem mondhatnám, hogy szándékosan gonosz lett, hogy szándékosan vált gyilkossá, de azzá lett. Amikor utoljára láttam, teljesen zombi állapotban volt. A szemei fénytelenek, az egész megjelenése élettelen. Felfogta, hogy mit tett azokkal, akiket segítenie kéne, kellett volna. Ehelyett, megbetegítette, megmérgezte őket. Sokan bele is haltak. Felvette a júdáspénzt, és most bajban van…

Hiszem, hogy az ember eredendően jó. Ezért, amikor valamivel ártunk másoknak, annak súlyos következményei vannak a jó emberre is. Teljesen tönkre teheti őket. És ez az utóbbi néhány év erre igen jó példa.

Az emberek állapota alámerült, alig találkozni jókedvű, energikus emberrel. Annál több a betegség, ami elszabadult, kezelhetetlenné vált. Végtelen a szenvedés. Az emberek meghalnak jóval idejük előtt.

A legborzasztóbb, hogy azt látom, hogy aki tiszta elméjű, tiszta szívű, bátor és cselekvő, azt is szép lassan beszippantja a Gonosz. Ráadásul egy igen rafinált módon.

Felszítja a dühüket, gyűlöletüket önmaga a Gonosz ellen;
ezzel beszippantja őket a Gyűlöletbe.

Igen, borzasztó nehéz a Jó oldalán maradni, amikor az orrunk is beleér már a mocsokba.

Azt mondod erre, hogy „csak szenvedélyes”.

Mi a probléma ezzel?  Semmi más, mint a koncentráció törvénye, ami kimondja, hogy:

„§ Az koncentrálódik, amire koncentrálsz.”
Vagyis, nemcsak a jó koncentrálódik, hanem a rossz is. Tehát, ha gyűlölettel gondolok egy adott dologra, azzal IS energiát adok annak a dolognak, amit valójában nem akarok; így növekedni fog tőle. Ez egy alattomos csapda, amit sokan elvétenek.
Egyetlenegy dolog segíthet: konzekvensen, kitartóan, rendíthetetlenül MÁSRA, a megoldásra KONCENTRÁLNI. Nem engedni meg a Gonosznak, hogy beszippantson a gyűlöletbe, a pusztító indulatokba, eltántorítson a megoldástól; eltántorítson a céltól. Ez az egyetlen módja a Gonoszt megfékezni. Minden figyelmünket arra a célra irányítani, amit akarunk, mert akkor tényleg az fog növekedni, amit akarunk; amit el akarunk érni.

Ha tetszenek az írásaim, akkor iratkozz fel, hogy azonnal hozzájuss a legújabb írásokhoz!