Sokan nincsenek tisztában a megbocsátás szó jelentésével, ezért beteszem ide, amit szótárban találtam róla.
megbocsát (ige)
- Büntetést elenged; elkövetett vétségért vagy hibáért járó megtorlásról lemond; sérelem viszonzásától eltekint.
Az erős ember megbocsájtja társa bűnét. Megbocsátok ennek a szegény gyereknek, mert csak ügyetlenségből törte be az ablakot!
- Haragját megszünteti; véget vet a saját ellenséges indulatának. Hajlandó semmisnek tekinteni az elszenvedett kellemetlenségeit.
Nagyon hálás voltam, hogy a főnök megbocsátotta a tiszteletlenségemet. A feleség idővel megbocsát a férjének.
- Nem hibáztat miatta; egy elkövetett hibát, mulasztást nem vesz komolyan.
Egy anya bármit megbocsát a lányának. Bocsáss meg, hogy el nem jöhettem.
Eredet [megbocsát < meg- (igekötő) + bocsát]
_________________________________
megbocsátás (lat. remissio, ‘elengedés’): az →igazságosság és az →irgalmasság cselekedete, amellyel a megbántott eltekint az őt jogosan megillető teljes erkölcsi és/vagy anyagi jóvátételtől, és a maga részéről helyreállítja a megsérült vagy megszakadt kapcsolatot. Az Istentől nyert ~ szentségi formája a →bűnbánat szentsége. – A ~ jogos követelésről (→kártérítés) való lemondás, mellyel a sértett v. megkárosított fél a vétkesnek elengedi a jóvátételt (a lat. szó ezt fejezi ki), ill. szándékosan nem tartja számon a sértést.
– 1. A Szentírásban.
a) Már az ÓSz-ben elsősorban Isten tulajdonsága és hűségének jele (vö. Zsolt 25,8; Jo 2,14). Az emberben a ~ →istenismeret függvénye: amilyen mértékben ismeri az ember az igazságos és irgalmas Istent, annyira képes a ~ra. Kezdetben a sértés megtorlásának ősi joga, a →ius talionis (szemet szemért) az ember féktelen bosszúvágyának szabott határt: a sértőnek ugyanazzal kellett bűnhődnie, amivel mást sértett, de nem másban és nem többen (Kiv 21,23-25; Lev 24,19-21; MTörv 19,21). A sértett nem egyszerűen rosszal viszonozta a rosszat, hanem a jóvátétel követelésének jogán Isten megbízásából torolta meg a sértő tettét (vö. Bír 1,7; 2Sám 3,39). Később a próf. tanítás hatására a megtorlást kezdték Istenre hagyni, aki Izr. fiainak egyenként is (Jób 19,25), mint népnek is (Iz 41,14) gondviselője. A bölcsességi kv-ek már e téren is az ÚSz tanítását készítik elő: „Ne mondd: ‘Csak a rosszat fizetem vissza!’ Hagyatkozz az Úrra, ő majd kártalanít.” (Péld 20,22). A Sir 28,2: megjelenik a →Miatyánk tanítása: „Bocsáss meg a másik embernek, ha vétett, imádkozz, s neked is megbocsátják vétked.” Az Ósz-ben a ~ társad. méretű intézménye volt a →jubileum.
– b) Az ÚSz-ben a ~ →Krisztus követésének feltétele (vö. Mt 6,12.14.15; 18,35; Mk 11,25; Lk 11,4; 23,34; Jn 20,23). Alapja a Teremtő és a teremtmény viszonya, melyet az ember a bűnével alapjaiban felforgatott; megsértette a szövetséget, melyben Isten fölajánlotta szeretetét és gondviselését. Isten azonban Krisztusban kiengesztelődött a világgal, és az embernek ajándékozta a ~ képességét. Az ember a megváltásban bocsánatot nyert, mielőtt még fölfogta volna a →bűn súlyát, mely teljes egészében csak a →keresztáldozatban mutatkozott meg. Ezért az ember, ha részesülni akar az isteni ~ ajándékában, részt kell vállalnia Jézus áldozatában a ~ és az →ellenségszeretet gyakorlásával (vö. 1Jn 1,3-7). –
Add meg a neved, és az email címed
postafordultával küldök
két egyszerű stressz-oldó eljárást,