HOME OFFICE megbeszélést tartottunk, amikor a partnerem gyereke berongyolt, és MMM (Mindent Megelőző Magánügy) egy játékot követelt magának, amit épp az imént fedezett fel a rajzfilmben, amit a nővérével néztek.
Anyája mondta neki, hogy majd később. De Gabi tántoríthatatlan volt.
Elindult közöttük egy párbeszéd, ami nem is volt párbeszéd, mert mind a ketten mondták a magukét…
Gabika kötötte az ebet a karóhoz, hogy neki az a kütyü KELL.
Anyája, meg, hogy most nem, majd később…
A 3. körben anyuka ráeszmélt, hogy elbeszélnek egymás mellett, és nyugtázta Gabi kérését.
Ez egyáltalán nem hatotta meg Gabit, és csak mondta a magáét, mint valami elakadt gramafon lemez. Ha még tudjátok, hogy milyen az.
Ekkor anyukának eszébe jutott, hogy teljes értékűen visszajelezze Gabikának, hogy érti, meghallotta az üzenetét.
No, ez már majdnem jó.
Gabika, aki nagyjából 3 éves belelkesült, hogy végre megértésre talált, és elkezdte részletezni, hogy mi is az a kütyü, amit AKAR.
Újabb huzi-voni kezdődött szülő és gyerek között.
Gabika tudta, hogy ő az erősebb. Csak elég kitartónak kell lennie.
Nem ez volt az első eset, hogy “csatáztak”.
Tudta, hogy anyjának nem lesz elég kitartása, szándéka, neki viszont igen.
Sajnos nem igazán jó megoldás, ha egy hároméves irányítja az eseményeket… az egész családot…
— Gabika már most tudja, hogy neki nem kell erőfeszítéseket tennie, mert az anyja mindent megold helyette
— Az anyjának pedig nem volt elég szándéka. Átengedte a gyereknek.
Mi az a szándék? Gyakorlatilag ERŐ. Erő, de nem erőszakosság.
(Az akarat megnyilvánulása, ami képes a fizikai világ és mások más irányú akarata teremtette akadályokon áthatolni, felhasználva a szellemi energiát, érzelmeket és fizikai erőt. — https://wikiszotar.hu/)
Szóval a szándék Gabikánál volt, és addig nyaggatta anyját, míg az eldobott “kapát – kaszát” és kitalálta, hogy az óhajtott kütyü helyett mi is lesz a megoldás.
Nem azt mondom, hogy egy tárgyalás kellős közepén kell elkezdeni gyereket nevelni, de az biztos, hogy a gyereket meg kell tanítani, hogy A NEM AZ NEM, AZ IGEN, MEG IGEN.
A gyerekek rugalmasak, hamar tanulnak. És, ha elég következetesek vagyunk, akkor a rövid átállási időszak után kevesebb lesz a huzi-voni. És több a békesség.
Ez azt is jelenti, hogy a szülőnek
— is vállalni kell az átmeneti nehézségeket, amely idő alatt megtanulják a szándékaik határozott kifejezését;
— az is nehézséget okozhat, hogy másképp figyeljenek a gyerkőcre, partnerre, munkatársra, stb; és mielőtt bármit válaszolnak, álljanak meg egy pillanatra, hogy átgondolják a helyzetet. Mert nem az a cél, hogy katonásan, jogszabály szerűen, mereven ragaszkodjunk “az igazunkhoz”, hanem az, hogy a legkevesebb vita, huzi-voni legyen, miközben senkinek nem sérülnek a jogai, a lehetőségei.
Így hatékonyak tudunk lenni, anélkül, hogy fel kéne adnunk bármit is.
A gyerekek is megtanulják, hogy a nem az nem, az igen, meg igen. Ezen túl pedig vannak azok az alkalmak, amikor lehet egyezkedni.
Nem látom sérülni a gyerek jogait, ha megvárta volna, hogy az anyja befejezze a tárgyalást, és akkor találják ki a megoldást. Együtt, és nem az anyja egyedül. Mind a kettejüknek előnyösebb megoldás lett volna.
Nálunk legalábbis ez kiválóan működött. Összesen talán három vagy négy alkalommal volt hiszti, azután soha többet.
De azt mindig nekem kellett eldönteni, hogy milyen a helyzet. Egyezkedésre alkalmas, vagy sem. És volt, hogy egyezkedtünk a megoldást illetően, és volt, amikor a NEM az NEM volt, (az IGEN meg IGEN). És nem okozott törést a gyerekben, hogy voltak alkalmak, amikor az anyja, vagy más felnőtt akarata érvényesült, és nem mindig az övé. Sőt, sokkal rugalmasabb, és elfogadóbb lett, ezáltal mire felnőtt.
Ami nagy segítségnek bizonyult, az a régimódi “analóg” óra rendszeres használata. Nem akármilyen óra! Erre a célra csak a régimódi, kis és nagymutatós óra alkalmas. A digitális óra nem alkalmas.
Nagyon fiatal kortól, talán egy éves korától már használtuk az órát, annak ellenére, hogy már iskolás volt, amikor megértette az idő fogalmát.
Az időt ugyan nem értette, de a mozgást, a látványt igen. Először csak percekről állapodtunk meg. Meghatároztuk, hogy amikor a nagy mutató ide, erre a pontra ér, akkor… És a mozgást fel tudta fogni.
Ez segítette abban, hogy képessé váljon az igényeit késleltetni, ami minden felnőttnek fontos tulajdonsága az életben.
Csak gondold végig egy pillanatra, hogy mennyire nem evidens a gyerek számára, ami a felnőttnek az…
Gondolj csak a szobatisztaságra! Mi lenne, ha a felnőttek nem késleltetnék a szükségleteiket, és…
És ez nem az egyetlen alkalom, amikor a késleltetésre szükség van.
A fenti esetben, tehát, ha a gyermek “ismeri” az órát, akkor meg lehet vele állapodni:
— Nézd, most itt van a nagy mutató; anya addig dolgozik, amíg a nagy mutató ide ér. — itt megjelölni az órán az időpontot — utána megoldjuk a helyzetet. Így a gyerek követni tudja az idő múlását, anélkül, hogy ismernie kellene a számokat, vagy tisztában lenni az idő fogalmával.
Nálunk bevált!
Add meg a neved, és az email címed
postafordultával küldök
két egyszerű stressz-oldó eljárást,