AZ ÉRZELMEK LÉPCSŐHÁZA

Csodálatos a magyar nyelv.
Persze, más nyelvek is tartalmazzák a legtöbb ősi bölcsességet, amit a magyar. De miért ne beszéljek egy kicsit haza…?!

Szóval, a nyelvünk tele van különböző kifejezésekkel:

szárnyal a kedve
le van hangolva
le van törve, mint a bili füle
felépül
lepusztult
fellegekben jár
fel van dobva
felemelt fejjel
lóg az orra
feljut a csúcsra
fellelkesedik
le se szar
le van sajnálva
leáldozik a csillaga
lekonyul
lemegy kutyába
lenyom a víz alá, hogy csak egypárat említsek, teljesen véletlenszerűen.
Vagyis az emberiség tudatában benne van, hogy vannak érzelmek, gondolatok, cselekedetek, amik vagy felemelnek bennünket, vagy lenyomnak.

Több helyen, több módon találkoztam ezzel az elmélettel: az érzelmi skálával.
Ez olyan, mint egy lépcsőházban a lépcsőfokok.
Mindig ugyanott, ugyanabban a sorrendben következnek egymás után.
Az első lépcső után MINDIG a második jön, és nem mondjuk a 40.
Az érzelmek skálájával is pontosan így van. Az első után a második jön, a harmadik, és így tovább…

Ez azt jelenti, hogy ami a pincében van SOHASEM találkozhat azzal, ami az emeleten van beépítve.
Az érzelmekkel is pontosan így van. A bánat, az apátia, a harag, a neheztelés, bűntudat, az irigység, stb mind-mind “pincelakók”. És sohasem találkoznak a béke, az öröm, a szeretet, az együttérzés, a derű, a hála érzésekkel, mert ők mind emeleti lakosok.

Sőt nemcsak az érzelmekkel, de a testünk építő-pusztító folyamataival is ugyanez a helyzet.

Kétféle állapotot különböztetünk meg:

1. Ősállapot. Ezt a “szimpatikus idegrendszer” névvel is jelölik orvosi berkekben.
   ” A szimpatikus idegrendszer felelős a harc-vagy-menekülés reakcióért, a szervezet veszélyes vagy stresszes helyzetekre adott reakciójáért. Elsőbbséget biztosít a helyzetből való biztonságos kijutásnak azáltal, hogy növeli a véráramlást és az oxigénellátást a szívhez és az izmokhoz, és leállítja a többi testi funkciót.” (https://www.anahana.com/hu/wellbeing-blog/physical-health/what-is-the-sympathetic-nervous-system)
   Ebben az állapotban a test nem építkezik. Ebben az állapotban csak az számít, hogy “megmenekülj a tigristől”… Ha igazi a tigris a sarkadban, vagy, ha csak az egyik kötekedő kollégádat éled meg, mint egy fenyegető tigrist, teljesen mindegy…
   .
2. Teremtőerő-állapot. (Ennek a paraszimpatikus állapot felel meg. De ezt csak a rend kedvéért, zárójelben teszem ide, mert ez nem orvosi cikk.) Ebben az állapotban, meg fogsz lepődni… jól érzed magad. Nyugodt vagy. Az elméd azon pörög, hogy mit, hogyan tudsz teremteni. A tested javító, építő üzemmódban működik. A félelmeid pihennek a “láda fiában”, és te a jövőd teremtésével foglalkozol.

Nos, ami fontos a megbocsátás szempontjából, hogy a kétféle üzemmód SOHASEM KEVEREDIK!
Soha nem tudsz a két állapotban egyszerre lenni!
Vagy az egyikben, vagy a másikban.
Ez azt jelenti, hogy amikor megbocsátasz, akkor ketrecbe zártad a pusztító haragtigrist. De, lehet jobb kifejezés, hogy szélnek eresztetted, és többé már nincs hatalma feletted. De lehet ez más bestia is: a neheztelés, megbántottság, a bűntudat, akármelyik más gonosz szörnyeteg. Akkor nem védekezik többé a tested ősállapotban, hanem átkerül a teremtőerő-állapotba. A béke, a nyugalom, a hála, a szeretet, az együttérzés állapotába, amik a legmagasabb rezgésű állapotok.

És ez egy természetes folyamat. Amikor az ember követi a megbocsátás természetes folyamatát, akkor automatikusan kikerül az ősállapotból, és átkerül a teremtő-erőállapotba.

Mivel a két állapot SOHA nem keveredik egymással, ezért nem tudsz dühöngeni és nyugodtnak lenni egyszerre; vagy mondjuk stresszelni és békésnek is lenni, stb. belátható, nem?

A lépcsőházban a pincelépcsők soha nem találkoznak az emeleti lépcsőkkel…