Bónuszajándék konzultációért
Hogyan használd fel a problémáidat a problémáid megoldására?
„A Sátán hatalma” c fejezetben arról írtam, hogy milyen nagy jelentősége van annak, hogy tisztában legyünk azzal, hogy, milyen gondolataink, érzéseink vannak.
Ezek a gondolatok, leleplezés nélkül, tudattalanul irányítanak bennünket, hogy így, vagy úgy érezzük magunkat, ezek szerint cselekedjünk.
(Lehet velem vitatkozni, hogy a pozitív gondolkodás így-meg úgy… Ehhez hadd fűzzek két apró adatot: a tudatos elménkkel 40 bit információt vagyunk képesek egységnyi idő alatt feldolgozni, míg a tudatalatti ugyanennyi idő alatt kb 40 millió bit információt. A tudatos elménket ébrenlétünk kb 2-5 %-ában használjuk, míg a tudatalatti 0-24 órában folyamatosan 100%-on működik. Szerinted melyiknek van több esélye az életűnk irányítására?)
Tehát, a szabadon garázdálkodó gondolat foszlányok, vagyis inkább azt mondanám rájuk, hogy gyom+gondolatok= gyomdolatok, könnyen útját állhatják a vágyainknak.
De másképp is árthatunk az álmainknak.
Amikor beleragadunk valamilyen problémába, valamilyen számunkra ártalmas eseménybe, és naphosszat azon rágódunk. Csak az jár a fejünkben, és nem bírunk szabadulni tőle.
A probléma ezzel az, hogy minél többször pörgetjük ezt a folyamatot, annál inkább kiépítjük, bebetonozzuk a helyüket, és hatásukat. Annál inkább megerősítjük és „beprogramozzuk” őket az elménkbe. Egy idő után egy automatikus program, más néven szokás válik belőle, amitől azután függővé válunk. Ez eléggé brutálisan hangzik, de nemcsak a dohányzásra, alkoholra, egyéb drogokra igaz, hanem az ártalmatlannak látszó (és a nem ártalmatlan) szokásainkra egyaránt. (Igyak-e reggel kávét, vagy inkább gyümölcs teát, menjek-e el futni, keljek-e fel reggel munka előtt tornászni, túrjam-e az orrom, vagy használjak inkább pzs-t? stb, stb, stb…, hogy csak egy párat soroljak a végtelen számú többé-kevésbé rossz szokásainkból.)
Valójában a problémáknak nagyon fontos szerepük van az életünkben.
Azt a területet jelzik számunkra, ahol „szűk keresztmetszetbe” futottunk bele. Ahol elfogytak a képességeink, ahol már nincsenek eszközeink a helyzet kezelésére.
Ja, ja. Ezt mindenki tudja, de mi ebben a jó, amikor ez tök @..r?
Ez szemlélet dolga.
Pontosabban, nem vitatom, hogy benne lenni egy megoldhatatlan/nak tűnő problémában egyáltalán nem jó, nem kellemes, nem vicces.
De ki mondta, hogy annak kell lenni? Nem az a dolga. Az a dolga, hogy megmutassa számunkra azt, hogy hol, miben kell fejlődnünk. Mert a törvény az, hogy vagy élsz, vagy halsz. Átmenet nincs. Mert valami vagy táplál bennünket, és akkor az életünk növekszik tőle, vagy pusztít, és akkor — nem fogod kitalálni – pusztulunk tőle.
Itt a Földön kivétel nélkül minden, de minden akkor érthető igazán a számunkra, ha önmaga ellentétével együtt ismerjük. (Fény-árnyék, jó-rossz, fekete-fehér, stb)
Tehát egyetlenegy PROBLÉMA sem létezhet önmagában. A fentiek alapján léteznie kell egy másik felének is a képletnek. És van is.
A kérdés az, hogy mi mit döntünk? Jól érezzük magunkat a problémában, jól bele is merülünk, rongyosra ázunk benne, netán el is merülünk…
A választás rajtunk múlik.
Vagy választhatjuk azt is, hogy valahányszor belefutunk a problémába, azt mondjuk:
„Igen, Probléma, látlak. És utálom, hogy vagy. Ilyen-olyan (…Te pontosan tudod…) fájdalmat okozol nekem, és én ezt nagyon nem akarom. DE MIT AKAROK HELYETTE?”
És ez a lényeg. Megfogalmazni, hogy mit AKARSZ?
Onnantól kezdve, hogy megfogalmaztad, hogy mit akarsz, arra kell összpontosítsd az energiáidat. Ebben az esetben az elméd, mint valami szuper-radar elkezd ezerrel a megoldás után kutatni az éterben. És biztos lehetsz benne, hogy le is fogja szállítani a megfelelő megoldást, amivel elégedett leszel.
Azt nem állítom, hogy azonnal. És azt sem, hogy az fog történni, amit TE ideálisnak gondolsz. Csak azt, hogy a végén elégedett leszel!
II. Gyakorlat: Légző gyakorlat
Ezt a gyakorlatot stressz helyzetekben szoktam használni, de nem kifejezetten pánik esetén.
Ennek a gyakorlatnak az a lényege, hogy lassabban lélegzem.
Közben egyik kezem, vagy másik kezem, vagy mindkét kezem a szívemre teszem, vagy a közelébe, ahol jól esik.
Ezzel létrehozok egy kapcsolatot az agy és a szív között. És ez az a kapcsolat, amire itt szükségünk van. Mert, amikor az agy és a szív összehangoltan működik, akkor csodákra vagyunk képesek.
A közelmúlt felfedezése, hogy a szívnek külön agya van. Bármilyen hihetetlen! A szív agya saját emlékezettel is rendelkezik. Ez kb 40.000 teljesen speciális, csak a szívre jellemző idegsejt.
Erre példa, hogy, akik szívátültetésen estek keresztül, azoknál gyakran tapasztalható, hogy annak az embernek a tulajdonságait kezdik mutatni, akitől a szívet kapták. Olyan szokásokat vesznek fel, amik a donor szokásai voltak. Arról nincs tudomásom, hogy ez a jelenség más szervekkel is előfordulna. Csak a szív esetében.
Egy másik kísérletben azt vizsgálták, hogy hogyan érzékelnek a kísérleti alanyok.
A kísérletben részt vevőket felszerelték érzékelőkkel, mind a fejükre, mind a szívük körül érzékelőket helyeztek el.
Ezek után képeket vetítettek a számukra. Azt tapasztalták, hogy kivétel nélkül minden esetben a szív reakciója megelőzte az agy reakcióját. Tehát, az alanyok a szívükkel hamarább látták, érzékelték a képeket, minthogy aggyal, szemmel láthatták volna!
Ezt a jelenséget azzal is magyarázzák, hogy mivel a szívből csak egy van, egységben gondolkozik, érzékel. Az agyunk ezzel szemben a két féltekénknek köszönhetően “duálisan” működik.
Úgy tűnik, hogy azok az információk, amiket a szívünkkel érzékelünk, azok megbízhatóbbak, mint amit az agyunkkal. “Nem agyalunk rajtuk…”
Ebből pedig az következik, hogy ezt a gyakorlatot nemcsak önmagunk megnyugtatására használhatjuk, hanem információ kérésre is.
Ha kellőképp sikerül megnyugtatni magunkat, és ráhangolódunk ennek a két szervnek a közös, harmonikus együttműködésére, akkor képesek vagyunk információt lekérni, és meg is kapni a választ.