Én biztos, hogy nem…!
Annyira biztos, hogy te nem?
A gyerek nagyjából három éves lehetett, amikor kimenve a lakásból mindig elkezdett hisztizni, hogy ő fél az idegenektől.
Ha apjával közlekedett, akkor nem volt ilyen műsor.
Így azután apja nagyon dühös volt, amikor egy rendezvényen, ahol egy pszichológus is jelen volt, az anya rákérdezett a szakembernél.
Sok idő nem volt cifrázni, és a részletekbe belemenni. Nem erről szólt a rendezvény.
A pszichológus egyetlen kérdést tett fel:
“Nincs valami titok a családban?”
Amikor hazaértek, és anyának volt egy szusszanásnyi ideje elgondolkodott. Mi lehet a titok?
Tudomása szerint nem volt titok a családban.
Vagy mégis?
Azután rájött a titokra.
Amikor az anya ugyanabban a korban volt, mint a gyereke, sorozatos “elhagyásokat” élt meg. A szüleinek nem volt segítsége, és amikor mindkét szülő átmenetileg kórházba került, akkor nem volt ki gondoskodjon róla, ezért árvaházban helyezték el.
Amikor ezt a “titkot”, ami egyébként nem volt titok a családban, az anya felhozta a saját tudatába, akkor az ő gyerekénél azonnal megszűntek a félelem rohamok. És soha többé nem volt gond utcára menni.
Nem tudom, hogy van-e erre valamilyen szakkifejezés, minden esetre, azt gondolom, hogy nem egyedi jelenség, amikor a gyerek érzékel valamit a szülők, esetleg korábbi felmenők múltjából, és arra reagál. Vagy úgy is fogalmazhatnám, hogy a szülő gerjeszti a gyerek viselkedését. És a gyerek arra reagál.
Te is tapasztaltál ilyet? Mi volt az?
Leírod ide?
Add meg a neved, és az email címed
postafordultával küldök
két egyszerű stressz-oldó eljárást,