LIZA TÖRTÉNETE

A férje nem szeret engem, mondta Liza, a barátnőm, mert „túlságosan elvarázsolt”, vagyok a számára.
Nem foglalkoztam vele különösképpen; mert, tudom, hogy nem mindenkinek vagyok szimpatikus. Így volt ez kora gyerekkorom óta. Mára már megszoktam.

Évtizedekig zavart a dolog; ma már átlépek rajta. Végül is nem kell, hogy mindenki szeressen…

De, mivel a férj nem szeretett, ezért nem erőltettem a látogatásokat és Lizával házon kívül találkoztunk leginkább. Így aztán nem is láttam bele, mi történik közöttük. De, ha láttam volna is, sem biztos, hogy jót tett volna, ha belepampogok…

Aztán jött, — ahogy Rejtő Jenő mondja – „derült égből a gumibot”.

Teljesen megdöbbentem, amikor elmondta, hogy a férje szó nélkül összepakolt és elköltözött.

Liza ottmaradt teljesen leforrázva az események közepette, érzelmileg kifosztva; nem értette, hogy mi történik vele. Nem tudta felfogni az eseményeket. Nem értette, mit csinált rosszul, amikor pedig ő igazán jót akart, és annyira igyekezett. Úgy is gondolta, hogy jót tesz, és a dolgok igazán jó irányba haladnak.

Semmit nem értett abból a mit a férje mondott neki, amikkel vádolta. Hogy elnyomja, hogy folyton uralkodik rajta, hogy nem hagyja élni; meg hasonlókat, és ezt ő már nem bírja, inkább elköltözik. És valóban; térült-fordult, és egyik pillanatról a másikra összecuccolt, és elpárolgott.

Liza még próbálkozott, hogy hátha meg tudják beszélni; hátha közösen még tudnak…
de hiába próbálta utolérni, beszélni vele, teljesen elzárkózott. Egyszerűen nem kommunikált vele. Sehogyan sem.

Liza teljesen magán kívül volt.
Hirtelen, teljesen egyedül találta szemben magát egy csomó olyan dologgal, amit eddig közösen csináltak, vagy amivel, nem neki kellett eddig foglalkoznia.

A feje tetejére állt a világ körülötte. De még ha csak állt volna! De nem állt, hanem örvénylett, minden irányból, minden irányba beborította, el akarta nyelni. Egy-két nap alatt teljesen kirántották alóla a talajt, és most minden el akarta nyelni. Semmi szilárd nem volt a talpa alatt.

Ebben a helyzetben volt, amikor beszéltünk. Hogy ki hívott kit, már nem emlékszem, de mindegy is.
Zaklatott volt, tele félelmekkel, tele indulatokkal. Mi lesz ez után? Hogy fog menedzselni mindent? Össze volt zavarodva, az egész világ hirtelen borult rá.

Mondtam neki, hogy összeraktam egy tréninget, és az tudna segíteni neki.
Kérdezte, milyen tréning?
Mondtam, úgy neveztem el, hogy „megbocsátás tréning”. Ez után egy darabig csönd lett a telefon túloldalán —
Nem értette, hogy tudna rajta ebben a helyzetben segíteni egy „megbocsátás”? Mi dolga volna épp most a megbocsátással? Nevetséges!
— Ebben a helyzetben megbocsátani?! Amikor pedig őt hagyták cserben! Őt verték át! Igazság szerint a férjének kellene bocsánatot kérnie, hogy így elbánt vele!

Képtelen volt tisztán gondolkodni. Teljesen szét volt esve. De mivel korábban már végzett nálam tréninget, megbízott bennem. Így hát elkezdtük a munkát.

Ahogy haladtunk az anyagban, egyre tisztult számára a kép. Csillapodott az érzések okozta vihar, és káosz. Nyugodtabb, összeszedettebb lett a tréning végére. Végül a kommunikációs gyakorlatok is megtették a hatásukat. Mondta, hogy nem könnyű, hogy figyelnie kell, mit és hogyan mond. És nemcsak az exszel, hanem a család többi tagjával is javult a kapcsolata az újféle kommunikáció következtében. Nagyon feldobta, hogy még az ügyfelei is megjegyezték, hogy megváltozott, valahogy másképp kommunikál.

A tréning neve: megbocsátás tréning.
Kifejezetten nem tanfolyamot akartam, hanem egy olyan képzést, ahol a hallgatók nemcsak kukán hallgatnak; vagy figyelnek, vagy sem; és vagy megértik vagy sem, vagy megtanulják a dolgokat, vagy sem, hanem addig gyakorolják a tanultakat, amíg végül a gyakorlatban is kényelmesen tudják használni. 

Kellett egy nevet adni, hát a MEGBOCSÁTÁS TRÉNING-t választottam. Igazság szerint az a gerince a tréningnek, mert abból indult, és arra épül. De menet közben tapasztaltam, hogy sokkal többféle helyzet megoldására alkalmas, mint azt eredetileg szántam. Valójában nagyon sokféle nehéz helyzet kezelésére, kisimítására alkalmas, ahogy belegondolva magam is sokféle helyzetben használtam már amióta összeállt a technológiája.

Emellett a hallgatók kommunikációs képzést is kapnak, hogy könnyebben tudják a mindennapi találkozásaikat kezelni, hogy jobban tudják kifejezni, amit tényleg ki akarnak fejezni, és találjon haza, amit igazán mondani akarnak annak akivel beszélnek. Ééés, nem kevésbé fontos, hogy képesek legyenek MEGHALLANI, amit nekik, nekünk mond akivel épp kommunikálunk. Ily módon megkönnyítve a megértést egymás között.

A tapasztalatom az, hogy az eszközök használatával a konfliktusok nagy része elkerülhető, negatív hatása mérsékelhető.

Ha felkeltettem az érdeklődésedet,
kérj egy ingyenes 30 perces konzultációt az alábbi linken:

Ha úgy érzed, szükséged lenne segítségre a témában, ne habozz, keress meg!