Évtizedekig kerestem, kutattam a választ, mert mondanom sem kell, hogy tele voltam nehezteléssel.
Sokak szájából hallottam, “Meg kell bocsáss!” De senki nem tudta igazán, hogy miről is beszél.
Volt, aki a sajnálattal, szánalommal keverte, volt, aki úgy értelmezte, hogy ha nem foglalkozunk vele, akkor nem is létezik, “túl kell lépni rajta.” Volt, aki úgy gondolta, hogy azt jelenti, minden fájdalmat, megaláztatást válogatás nélkül el kell nézni az agresszornak. Mert “jaj, szegény…”
A sajnálat nem azonos a megbocsájtással. És egyáltalán nem lehet alapja a megbocsájtásnak. A másik sajnálata, azt az embert megalázza és a tehetetlenség mocsarába nyomja, a saját fensőbbségemet hangsúlyozva. Ennek NO köze van a megbocsájtáshoz. Ennek csak az egóhoz van köze. Gondolj bele, amikor sajnálod, azt gondolod: “Oh, szegény szerencsétlen, tehetetlen mamlasz, bezzeg én…!”, és még “rúgsz” is egyet bele — Lehet, hogy ettől nem vagyok rá dühös többet, de nem biztos, hogy visszatérnek a jó érzéseim.
Az eltemetés sem jobb! Mert attól, hogy valamit leviszek a pincébe, és bebetonozom, még ott lesz. És ha olyan az a valami, akkor ott fog rohadni… hiába van leöntve egy megkeményedett masszával…
Azt meg hogy mindent, válogatás nélkül megengedjek a másiknak, és még meg is köszönjem…
…hát nem.
Majd ha isten leszek valamelyik elkövetkezendő életemben…
Akkor majd…
Addig meg úgy gondolom, hogy az életben fontos, hogy tudjam képviselni a saját érdekeimet. Még akkor is, ha ez másoknak nincs ínyére. Ennek megint köze nincs a megbocsájtáshoz. Ennek az agresszióhoz, és a kiszolgáltatottsághoz van köze.
Ma már tudom, mit kezdjek a nehezteléseimmel. Azt is tudom, hogy hogyan takarítsam ki. Hogyan szabadítsam ki azt az életenergiát, amit egy-egy frissen felbukkanó neheztelés fogva tarthatna, ha megengedném, hogy horgonyt vessen nálam.
De ma már kíméletlenül leszámolok minden neheztelésemmel. Nem hagyom gyűlni őket. Nem hagyom, hogy betonba fagyjanak. Azonnal kitakarítom őket.
Ma már nincs bennem harag, nincs bennem neheztelés.
Hogy hogyan? Kérdezz meg! Én nemcsak papolok róla, de ha kell, megcsinálom veled, hogy te is átéld. Mert ma már tudok egy választ. És ez működik.
És nem véletlen a fogalmazás. Mert nem vagyok mindenható. És nem tudok mindent, de EGY működő válaszom van arra, hogy mit lehet tenni, és ez sokszor pont eggyel több, mint amiről sokan mások tudnak…
Add meg a neved, és az email címed
postafordultával küldök
két egyszerű stressz-oldó eljárást,