Évtizedekig nem tudtam, mi az, hogy megbocsátás.
Csak azt tudtam, hogyan kell neheztelni, haragudni.
Abban profi voltam…!
Szinte nincs is gyerekkori fényképem, ahol ne lennék dühös, hisztis, sírós, vagy valami hasonló.
Így nőttem fel.
Ez a bőr úgy hozzám nőtt, hogy igazából nem is érzékeltem, hogy ez csak egy “műbőr”… 🙂
Csak azt érzékeltem, hogy nagyon nem érzem jól magam a ebben a bőrben.
A 90-es években részt vettem egy agykontroll tanfolyamon, és ott ez egyik utolsó gyakorlat az, hogy bocsáss meg a szüleidnek, és fogadd őket a szívedbe.
Nekem azonban anyámmal nem sikerült megtennem, ráadásul olyan sírógörcs fogott el, amit közel fél órán keresztül egyszerűen nem bírtam abbahagyni.
“Éles látásommal” azonnal felfogtam, hogy itt bizony valami nagyon nincs rendben. Csak azt nem tudtam, hogy mi.
Hiszen én szerettem az anyámat, és kiváló kapcsolatunk volt egymással, és ő is nagyon szeretett engem — hittem, gondoltam én akkoriban…
Valójában nem így olt. Egy óriási hazugságban éltünk mind a ketten.
Bár egyikünk sem volt hazug. Csak éppen mindkettőnknek vakfoltja volt a kapcsolatunkon.
Azóta gyakran látom ezt a jelenséget. Amikor az emberek tudatalattija egész mást csinál, mint a tudatos énje.
Azért nem nevezem hazugságnak, noha valójában az, mert ezek a hazugok nincsenek tudatában annak, hogy hazugságban élnek.
A hazugság szerintem az, amikor valaki szándékosan akarja félrevezetni a másik embert. Itt azonban egyáltalán nincs szó erről.
Nagyjából ugyanebben az időben egy barátom elkezdte mondogatni nekem, hogy “bocsáss meg anyádnak!” Valójában nem értettem, hogy miről beszél, azt meg hogy mit is kéne csinálnom, azt meg pláne nem!
Nemhogy tudtam, értettem volna, hogy mit kell csinálnom, de valójában a szó értelmével sem voltam tisztában. Így aztán elment mellettem. Nem vettem magamra. “Nem kell nekem megbocsátanom! Nekem nincs mit megbocsátanom!”
Na ja…
Ez a barátom sokszor mesélte, hogy ő mennyire haragudott az apjára évtizedekig; mígnem egyszer csak, amikor az apja már öreg volt, és megroggyant, akkor hirtelen elszállt a mérge, mert szánalmat kezdett érezni iránta.
Na, azt tudtam, hogy a szánalom nem egyenlő a megbocsátással.
De, hogy mit jelent, azt továbbra sem tudtam.
És akkoriban még azt sem láttam, hogy mennyire neheztelek anyámra.
A kapcsolatunk azonban egyre rosszabb lett.
Egy idő után azt gondoltam, hogy annyi rossz dolgot tett nekem, illene bocsánatot kérnie.
De ez sosem történt meg.
Persze, azt nem tudom, hogyha bocsánatot kért volna, akkor mi változott volna. Hiszen a dolgok úgy történtek, ahogy történtek. Azok utólag nem változnak! Ráadásul a maga módján tette, amit a legjobbnak látott. Tehát, azt egyáltalán nem állíthatom, hogy gonosz, és rosszindulatú, felelőtlen lett volna. Ennyi tellett tőle. Nyilván, ha saját magát nem csapja be, akkor a kettőnk viszonya is másképp alakult volna. (Ez rám is vonatkozik…)
Erre mondják, hogyha sárga lett volna és kerekei, ő lett volna a hatos villamos…
Tehát ez egy fölösleges eszmefuttatás, hogy mi lett volna, ha…
Így váltunk el.
Egy hatalmas, pusztító káosz maradt utána, ami szuperszonikus sebességgel húzott kifele az életből.
Valamit tennem kellett.
Ekkor már tisztában voltam vele, hogy mérhetetlen módon neheztelek rá.
És nekem kellett valamit tennem, mert ő már nem fog. Elment. És onnan nem jönnek vissza az emberek bocsánatot kérni… általában…
Ebből pedig az következik, hogy a megbocsátáshoz semmi köze a bántalmazás, a gonoszság, a trauma, stb elkövetőjének.
A megbocsátás, –hiába velem történtek a traumák–, az én feladatom a saját érzelmeimet kezelni.
Ahogy, amikor megmar egy kígyó, nem fogsz elkezdeni vele vitázni, meg perlekedni, hogy márpedig, szívja vissza, és kérjen bocsánatot! A kígyó már heted-hét határban jár, nem foglalkozik veled. Igazából azt sem tudja, hogy megmérgezett téged. Csak tette a dolgát. A mérget neked kell eltávolítani a saját testedből, mert téged mérgez a méreg, nem őt!
A megbocsátásnál, vagyis, amikor neheztelsz valakire is ugyanez a helyzet. Ha te neheztelsz, akkor a te dolgod a megbocsátás. Teljesen független az elkövetőtől. Ne várj rá! Nem az ő dolga a te mérged, haragod, neheztelésed…
Te meg jobban teszed, ha kitakarítod magadból, mert azt hiába várod, hogy a benned lévő méregtől ő “haljon meg”! A méreg a te testedben neked árt, és nem neki.
Ő köszöni szépen kiválóan van a saját világában. Számára teljesen “test-azonos”, ami számodra “testidegen”.
Anyámnak sem volt fogalma arról, hogy én hogyan érzékeltem az eseményeket.
Ő egész más világban élt. Másképp érzékelt, másképp viszonyult dolgokhoz. Egyszerűen nem volt képes másképp látni a dolgokat, mint ahogy látta. És nem is akarta. Amint azt az események meg is mutatták. Ha tótágast álltam, akkor sem. Ne hidd, hogy nem próbáltam vele megértetni!
Van, ami egyszerűen meghaladja a képességeinket. És hiába várunk mást. Nem fog bekövetkezni!
Aki szándékosan árt neked, az meg azért nem fog változtatni, mert neki arra van szüksége, hogy megerősítse a saját világát. És, ha ne adj isten, gonosz a szándéka, egy dologban biztos lehetsz; sosem fogja elismerni! És ha elismeri az ártó szándékát? Az mennyivel jobb neked? Szóval ott vagy vele, ahol a part szakad…
Ez persze, nem jelenti azt, hogy az elkövető
— nem felelős a tettéért,
— hogy a dolgok nem történtek meg,
— hogy neked el kellene nézned, szemet hunyni felette,
— hogy neked el kellene felejtened,
— hogy el kell viseljed újra és újra,
— stb, stb, stb
Csak azt jelenti, hogy a saját állapotodért te tegyél, és ne várj arra, aki megbántott, aki ártott neked!
Azt sem jelenti, hogy ha a bántás olyan mértékű, akkor meg kell engedd neki újra, vagy hogy továbbra is együtt kell élj azzal az emberrel, aki a traumát okozta neked.
Hogy együtt akarsz-e élni vele, vagy nem, döntsd el! Az azonban 100%, hogy nem kell megengednek senkinek, hogy ártson neked, hogy pusztítson téged.
A megbocsátás azt jelenti, hogy a mérget eltávolítod a saját testedből. Nem árt neked többé. Békében élsz a megtörtént eseményekkel.
Ez nem jelenti azt, hogy azok az események megváltoznak ettől, hogy jóvá válnak.
Azt sem jelenti, hogy elfelejted őket. Vagy úgy teszel, mintha…
Csak azt, hogy téged nem mérgeznek tovább.
Ha tudni akarod a módját, hogyan tanulhatod meg, akkor nézz körül a
megbocsatastrening.hu
oldalon!
Add meg a neved, és az email címed
postafordultával küldök
két egyszerű stressz-oldó eljárást,