Ügyfelem csupa szív, segítőkész, agilis, törődő, szerető nő.
Mégis, most, Rejtő Jenőt idézve, “mint derült égből a gumibot”, egy válás közepén találta magát, és nem érti, hogy miért. Nem érti, hogy mit és miért nem vett észre.
Hol kerültek vakvágányra a dolgok?
A helyzetnek nyilvánvalóan két oldala van. Az egyik ő maga, a másik meg a társa.
Több probléma is van, ami ide vezetett.
— Rögtön a választásnál, a választott tényleg az az ember, akinek látom? Vagy azt látom, amit látni vágyom, és nem a tényleges személyt.
Csak a kémia hajt?
Persze, mindenki változik az idők folyamán, és vannak olyan dolgok, amiket egyszerűen NEM lehet előrevetíteni. De vannak olyan tulajdonságok, viselkedések, amik bizony a legelső perctől megnyilvánulnak.
— Tehát a kérdés az, hogy hajlandó, és képes vagyok-e objektíven nézni és látni a dolgokat?
— Hajlandó, és képes vagyok-e együtt élni az illető gyengeségeivel? Képes vagyok-e előrevetíteni magamban, hogy az adott tulajdonságot mennyire leszek képes elviselni egy, öt, 30 év múlva?
És ez rögtön egy mérhetetlenül nehéz és ingoványos terület. Ugyanis, ezt a területet MEGHATÁROZZA mindaz a MINTA, amit hazulról hozunk. Innentől kezdve a tisztánlátásunknak befellegzett!
A minták nemcsak az egyes helyzetekben való viselkedésünket, reakcióinkat határozzák meg, hanem szóbeli kommunikációnkat is.
Ez nagyon gáz, mert az esetek túlnyomó többségében, legalább is a Földnek ezen a részén a szüleinknek a kommunikációs ismeretei, szokásai, technikái bizony igen sok kívánnivalót hagynak maguk után.
Ehhez társulnak még a történelmi viharok és egyéb személyes traumák, vagyis mindenféle testi, érzelmi, szellemi sérülések okozta elakadások, amik szintén alapvetően befolyásolják a tisztán látásunkat, kommunikációs képességeinket.
No, így összegezve, ember legyen a talpán, aki képes ebből ép bőrrel kijönni!!!
Nyilvánvaló, hogy amennyiben a két ember nem működik együtt, hogy a kommunikációjukat összecsiszolják, hogy megértsék egymás igényeit, és közösen alakítsanak ki mindkét félnek elfogadható megoldásokat, akkor a kapcsolat az első pillanattól halálra van ítélve. A kérdés csupán az idő tényező.
Vagyis hiába a legjobb szándék, a kapcsolat el fog bukni.
Itt is pontosan ez történt.
“Egymás szüleit vették el” Ezzel nem is lenne baj, hiszen “mindenki ezt csinálja”. No, nem azért mert akarja, hanem mert az illetőnek ez a személyre szabott “menekülő szobája”; vagyis, ha megtanulja ezeket a helyzeteket jól kezelni, akkor egy boldogabb, jobban működő életet kap ajándékba. A mesék nyelvén fogalmazva, elnyeri méltó jutalmát. A szörnyből csodás herceg lesz, a koldusból királyfi, stb…
Ennél a párnál is ez volt a legnagyobb probléma:
—nem kommunikáltak
— hiába próbált az asszony kommunikálni
— nem jól fogalmazott, ezért
— nem jutott el a partner elméjéhez
— viszonzásul a partner a saját hazulról hozott mintáit vetítette rá az asszony viselkedésére, kommunikációjára. Nem volt képes a szándékot érzékelni.
— és nem az igényeket egyeztették, hanem a megoldásokat ütköztették.
Én nem szeretem, amikor valaki rám akarja nyomni a saját megoldásait. Olyankor MEGERŐSZKOLVA érzem magam;
és Te? Gondolom, Te is…
A jó hír, hogy erre a helyzetre van egy igen jól működő kommunikációs eszköz rendszer, amit használva semmilyen igényt, érzést nem kell elnyomni, elfojtani.
A veszekedések 90-95%-a elkerülhető. Maximálisan autentikus lehetsz, hiánytalanul képviselheted magad, és az igényeidet.
Két “baj” van vele:
1.) Meg kell tanulni,
2.) Használni kell…
Ezek, az általam ismert legjobb eszközök, amikkel
— a saját igényeimet a legkisebb ellenállást kiváltva tudom a másik felé kommunikálni
— miközben képessé válok a másik indulatait, igényeit megérteni, és segíteni neki a saját megoldásait, illetve a közös problémákra a mindkét (esetleg több) fél számára megfelelő megoldásokat megtalálni. Kölcsönösen tiszteletben tartva, építve egymást.
Szivesen megosztom ezt a tudást Veled is !
Írd meg kommentben alább, hogy neked mi a véleményed!
Add meg a neved, és az email címed
postafordultával küldök
két egyszerű stressz-oldó eljárást,