SIKER

Egyszerű heti megbeszélésnek indult, amikor telefonon meg szokták beszélni, hogy azon a héten, melyikük mit végzett, és mik a terveik a következő hétre.

— Megírtam a heti tervemet. És persze, hogy a marketingemet hátra soroltam. — Mondta, és felnevetett.

Barátja, partnere rákérdezett:

— Értem. Mert mi lenne akkor, ha előre tennéd?

Egy pillanatnyi szünet után rávágta — Akkor sikeres lennék. — és kacagott.

— Miért? Most nem vagy sikeres? Jött az újabb kérdés a vonal túlfeléről.

— Nem. Nem vagyok.

— Értem. Akkor fordítsuk ki ezt az állítást, –Jött amonnan a válasz.

A vonal innenső felén elkerekedő szemek. — Hogyan?

 

—Tétételeztük fel, hogy ez egy valótlan állítás. — Mondta a partnere, — Mi lenne ennek az állításnak az ellenkezője?

— Hát az, hogy sikeres vagyok. — Mondta egy kicsit elhalványuló hanggal, egy kissé bizonytalanul. — Oookééé… kíváncsi várakozó érdeklődés, hogy mi lesz ebből.

— Az jó. — Mondta a barátja. — Pontosan.

— Akkor keressünk rá példákat az életedből, hogy hogyan voltál az eddigi életedben, és a jelenben sikeres.

Lassan, de biztosan kiderült, hogy amihez csak nyúl sikeres.

Sikeresen felépített egy hirdető vállalkozást,

Sikeresen üzemeltetett egy élelmiszer boltot.

Abban a szakmában, ahol dolgozik évtizedek óta visszajáró ügyfelei vannak. Heti néhány óra munkával könnyedén százezreket képes teremteni.

Sikeres a házassága.
A végén már magabiztosan folynak belőle a példák. Egyik a másik után. Újabb, és újabb, és újabb. Kifényesedő, egyre energikusabb hangon.

 

— Akkor? — Kérdezi a társa — akkor mondhatjuk, hogy sikeres vagy? És az, hogy nem vagy sikeres, az hazugság?

A vonal végén érezni a megtorpanást, az ellenállást. És valóban. Dacosan beleszól a kagylóba:

— Nem vagyok sikeres, mert nem ismernek elegen. — Aha. Ki kell tartani amellett, hogy NEM sikeres. Itt valami nagyon nagy ellenállás van. Mindenáron ragaszkodik ahhoz, hogy nem sikeres. Vajon miért?

— Az marketing probléma, nem pedig siker probléma. Jön eminnen a megjegyzés.

— Jó. De, akik vannak, voltak, azoknak tudtál segíteni az évtizedek alatt, nem?

— Nem, kettőnek nem tudtam segíteni… — Keményen ellenáll. Őrzi a hitet, hogy igenis NEM sikeres. Húsz év alatt kettőnek… Aha. Ragaszkodik a hithez…
— Meg ajánlásból jöttek. Nem csak úgy…
Más örülne, ha az ügyfelei ajánlásból jönnének. Az az igazi siker. Igazi elismerése a munkájának. Mégis kudarcként tekint rá.

A vonal innenső végén a barátja, azt akarja hallani, hogy elismeri magáról, hogy sikeres.

— Nem vagyok sikeres, mert a munkám gyümölcsét mindig más szakította le. Mindig ezt csinálom… — és dühös magára.

— De hiszen, minden, amit csináltál eddig sikeres volt, még akkor is, ha hagytad, hogy a gyümölcsöt más szakítsa le. Még akkor is, ha mindig megléptél, amikor igazán termőre fordult a munkád. Attól még képes voltál a dolgokat sikeressé tenni! Nem?

Kelletlenül elismeri:

— Deeeee… Majd csönd…

Rövid szünet után barátja megkockáztatja újból a kérdést:

— Nos, akkor mondhatjuk, hogy sikeres vagy? Mondhatjuk, hogy ez az állítás nem igaz? Mondhatjuk rá, hogy hamis?

— Igen, de… és újabb hosszú csönd.

— Mit de? 

— Nem tudom… olyan rossz érzés…

— Értem. Menj bele! Mi az a rossz érzés? Hangzik el az utasítás a barátjától.

Lassan, bizonytalanul előtűnt a válasz:

— Egy nő nem lehet sikeres!

— Miért? 

— Mert NEM lehet sikeres, és pont!!!

A barátja nem hagyja annyiban, és újra rákérdez: — Mert mi történik, ha sikeres?

— És a férjem is megpróbál folyton megállítani! … Nem akarja, hogy sikeres legyek!

— Mert mi történik, ha sikeres vagy?

A vonal másik végén csönd.

Majd halvány, elmerülő, távoli hangon:

—  Tudod, mi jelent meg előttem? Egy máglya. Ott égek a tűzön. Érzem, az égő hús szagát. A füstöt az orromban. A fájdalmat, ahogy éget a tűz.

Barátjának szeme nem rebben a leírásra.

Rákérdez: — Mert sikeres vagy? Azért égetnek meg, mert nő létedre sikeres vagy?

— Ott döntötted el, hogy egy nő nem lehet sikeres?

— Igen. Boszorkány vagyok, és ezért megégetnek. — De nem. Nem vagyok boszorkány. Egy olyan nő, aki együtt él a természettel. Ismeri a fákat, virágokat, növényeket. Az erdőket, mezőket. Nagyon sikeres gyógyító vagyok. Nagyon sok embernek segítek. Az emberek meggyógyulnak.
— Az 1200-as éveket írjuk.

— Értem, —  mondja a barátja — és csíped a szemét a klérusnak. Pasik, és te meg nőből vagy. ÉS ráadásul nagyon sikeres.

— Az egyház meg pasikból. Te meg sikeresen gyógyítasz…

A vonal végén halk zokogás.

Hát itt van a kutya elásva!

— Mert, ha sikeres vagy, akkor megégetnek? Máglyára küldenek? — Mondja a barátja.

A vonal végén most már leplezetlen, hangos zokogás.

Így már tökéletesen érthető, hogy miért kellett mindenáron kitartani amellett, hogy NEM SIKERES.

Egy igazán régi döntés, ami azóta sem lett felülírva. Alig 800 éves. Mintha egy ici-picit idejét múlt lenne…

— Azt hiszem, itt az ideje felülírni ezt a döntést. — Mondja a barátja. — Mit gondolsz erről? Az egy más világ volt. Ma már másképp működnek a dolgok…

— Igen, de férjem még mindig megpróbál megállítani… — mondja, és még mindig hüppög.

— Persze — válaszol neki a barátja. — Hiszen az a dolga, hogy emlékeztessen rá szelíden, hogy végre észrevedd, és végre hozz egy új döntést. Különben is, az egy más csillagászati korszak volt. Más energiák működtek, mint ma. Más volt a nők megítélése.

— Igaz. — mondja, és már újra kacag. — Ma már nem égetnek boszorkányokat!

— Tudod mit? Így már nem is haragszom a férjemre. Hiszen az a dolga, hogy emlékeztessen. Ez egy új nézőpont.

— Oké. Akkor lássuk, mi lesz, amit ma megteszel a marketingedben? — Jön a kérdés a telefonból?

És most már nincs ellenállás. Rövid, egyezkedés. És energikusan, ahogy szokta sorolja, hogy mit fog tenni még aznap, és mit a héten.

………………………………..

Mondhatod, hogy ilyen nincs, hogy valaki 800!!! évvel ezelőtt hozott egy döntést. Ezt biztos elírtam! De, ha mégsem, akkor sem léteznek előző életek.

Nem számít, hogy ezen a téren mit hiszel. Csak az számít, hogy volt egy gondolat, egy érzés, ami mindent elsöprő erővel tartotta vissza a sikertől. És amikor ezt felhozta a tudatába, mérhetetlen fájdalmat okozott.

Ahogy megértette, és elfogadta, hogy ez egy olyan gondolat, érzés, aminek nincs értelme, képes volt egy új döntést hozni, és elengedni a fájdalmat.

És az, hogy ezt a döntést egy valós szituációban, brutális fájdalmak közepette, a halál pillanatában hozta, vagy csak az elméje alkotta a képet, nem számít.

Lényeg a felismerés, hogy képes volt elengedni a fájdalmat, és hozni egy új döntést.

A többi nem számít.

………………………………

Két nap múlva:

Szia!

Köszönöm, hogy leírtad.

Azóta többször is elolvastam, és csak erősödik bennem a hit, hogy végre megszabadultam valamitől, ami már évek óta visszatartott.

Azóta is egyfolytában létezem, élek, sőt sikeres vagyok.

Megengedtem magamnak a sikert, a pénzt, a kommunikációt és a minőségi kapcsolatokat.

Ez több volt, mint egy rövid megbeszélés:-)

Ez egy profi segítség volt.

Hálásan köszönöm Neked

Puszi, ölelés